A poszt-szocialista országok lakhatási problémáira megoldást kereső három napos konferencia kezdődött szombaton Budapesten a Habitat for Humanity Magyarország és a Városkutatás Kft. szervezésében „A magán lakásbérleti szektor térnyerése a rendszerváltó országokban” címmel. A konferencia résztvevői arra keresik a választ, hogy megoldást jelenthet-e a régióban tapasztalható lakhatási válságra a szociális lakásügynökségek bevezetése.

Míg a rendszerváltás idején még a lakások közel egyharmada köztulajdonban volt, mára ez az arány például a visegrádi országokban 2-8 százalék közé csökkent. Ez sokkal kevesebb, mint amennyire a rászorulók számát tekintve szükség lenne. Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában a magán tulajdonban lévő bérlakásokkal együtt sem éri el az összes kiadó lakás száma a 10 százalékot. E tendencia alól csak Csehország kivétel, ahol az összes bérlakás 22 százalékot tesz ki.

E közben a V4 országokban az alacsony jövedelmű családok 30 százalékának jelent problémát lakhatásának finanszírozása, míg Oroszországban pedig az emberek 70 százaléka nem képes lakást vásárolni, és a lakosság 65 százaléka a piaci bérleti díjakat sem tudja kifizetni. Az ő számukra jelenthetne megoldást a szociális bérlakás.

A V4 országok közül Szlovákia tűnik a legeltökéltebbnek a köztulajdonú bérlakás-szektor fejlesztésében, ugyanakkor egyelőre náluk a legalacsonyabb az ilyen lakások aránya. Az is elmondható, hogy bár többen is próbáltak PPP modellben bérlakásokat építeni, de az ezekhez szükséges állami források mértéke meghaladta a költségvetési lehetőségeket. Jellemző, hogy az önkormányzatok felelősek a lakhatás biztosításáért, miközben mindenhol pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Így várhatóan a közeljövőben nem fog érdemben növekedni a köztulajdonú lakások száma.

Ebben a helyzetben jó ötletnek tűnik a magánlakások bevonása a szociális bérlakás szektorba, hiszen a magánlakások 6-12 százaléka jelenleg is üresen áll. Ez a megoldás számos előnnyel járhat: csökkentheti például a lakásállomány leromlásának mértékét, valamint elősegítheti a helyi igényekre fókuszáló lakásprogramok kialakítását is.

A modell bevezetéséhez szükség lenne arra, hogy megváltozzon a lakástulajdont előnyben részesítő támogatási paradigma, valamint hogy a kormányok felismerjék a lakhatási problémák szociális költségét, és határozottan álljanak ki egy ilyen program bevezetése mellett. Másrészt felül kellene vizsgálni a szabályozási környezetet is.

A szociális lakásügynökség egy olyan szervezet, amely menedzseli a magán bérlakások kiadását. Összehozza a bérlőket és a bérbeadókat, előkészíti a szerződéseket, koordinálja a bérleti díjak, a rezsi kifizetését, esetleges karbantartást. A lakásügynökség megvalósításának lehetőségét, szerepvállalásának módozatait vizsgálja a konferencia 19 országból érkezett 60 szakértője.