'Út az igazságosabb, virágzó Skócia megteremtése felé' - e szavakkal jellemezte Alex Salmond skót miniszterelnök, egy 670 oldalas könyvben azt, hogy a skót kormány milyennek képzeli el a független Skóciát. „Fantáziavilág' - így jellemezte az egyik legtekintélyesebb skót politikus, a brit unió egyben tartásáért kampányoló Alistair Darling azokat az elképzeléseket, amelyeket a skót kormány tett közzé.

Jövőre szavaznak a lehetséges elszakadásról a skótok. A referendum éve jelképes. Jövőre lesz ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó sokszoros túlerőben lévő haderejére. Ezt a győzelmet a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon. Más kérdés, hogy a végső siker persze az angoloké lett, és a két királyság végül egyesült.

Skócia esetleges elszakadása napjainkban ugyanakkor rendkívül bonyolultnak tűnik, és persze kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Az azonnal felmerülő legfontosabb problémák egyike az, hogy Skócia saját jogán azonnal EU-taggá válhat-e. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso már tavaly jelezte, hogy ez nem feltétlenül magától értetődő. Skócia elszakadása esetén teljes nemzetközi határőrizeti rendszert kellene kiépíteni a skót-angol határon. Ha még ez nem lenne elég, a független Skócia nem akarna a területén nukleáris fegyvereket, viszont a brit atom-tengeralattjárók skót kikötőkben állomásoznak.

Felmerül az a szintén milliárdokban mérhető kérdés, hogy kié legyen az északi-tengeri olaj. Ja, és persze még az sem tisztázott, hogy Skócia milyen pénznemet használna, és természetesen a Bank of England monetáris tűzereje sem lenne ott a hátuk mögött. Állítólag az elszakadás hívei egyelőre nincsenek többségben Skóciában.