Egyre több kárjelentés érkezik a hazai vízfolyások mentén, a túlzottan elszaporodott európai hód miatt. Az erdőtulajdonosok sérelmezik, hogy a hódok kidöntik a fákat, és a károkért senki nem kárpótolja őket. A természetvédelmi törvény szerint viszont egy védett állat által okozott kárt az viseli, akinek a birtokán az adott kár keletkezett.

Az európai hódot a XIX. században levadásztak, így eltűnt hazánkból, de a WWF Magyarország 1996-ban nagyszabású hód-visszatelepítési akcióba kezdett, amelynek során összesen 234 rágcsálót engedtek szabadon az ország különböző részein. Ma egyedül Győr-Moson-Sopron megyében 800-1000 példány élhet, a Szigetközben 500, de a Hanságban is 230, és vannak családok a Rábán és a Répcén is – tudta meg a Népszabadság Czabán Dávid biológustól.

A Zalán két éve jelent meg és feltehetőleg hamarosan ott lesznek a hódok a Balatonban is. Ugyancsak terjednek a Tisza mentén és a Duna alsóbb szakaszának mellékfolyóin is. Már az összes nagyobb hazai folyó mentén (így az előbbieken túl a Dráva, Kőrös, Maros térségében is) élnek.

A gond, hogy Európa legnagyobb rágcsálójának természetes élőhelyei, az ártéri erdők ugyanakkor jelentősen megritkultak az elmúlt évszázadban. Legtöbb helyen mindössze néhány méter széles sávban maradtak meg, amit mezőgazdasági területek öveznek, sok helyütt az ártérre pedig a természetes erdők helyett gazdasági célú, gyorsan növő nyárasakat ültettek.

Ráadásul a vízügyi gyakorlatnak megfelelően a vízparton hagyni kellene egy 6,7 méter széles nyílt sávot, amely árvíz idején megkönnyíti a védekezést. Ezt a sávot néhány évente megtisztítják, jobb esetben csak az egyik parton, máskor mind a kettőn. Persze meg lehetne tenni, hogy a hatméteres sáv után hagynának egy természetes, magról felnőtt ártéri galériaerdőt, csakhogy ez a hazai folyók összességében több ezer kilométeres partjai esetén óriási kihasználatlan terület, így a vita innentől a természetvédelem, a gazdasági erdőt ültetni szándékozó erdészet és a magángazdálkodók között folyik.

Ha pedig megjelenik a hód és döntögeti a fákat, mind a gazdasági erdőt ültetni szándékozó erdészet mind a magángazdálkodó hárít, hogy ki fizesse a kárt, vagy ki viszi el a hódokat. Az állam azonban eddig nem akart fizetni, és jogilag igaza van, hiszen az érvényes rendelkezések szerint a gazdálkodóknak kellene mindent megtenniük a vadkár elkerüléséért. Ez a hód esetében a fák egy méter magasságig drótkerítéssel való bekerítését jelenti. A vízpartot viszont nem lehet elkeríteni, mert akkor más vadakat is elvágnának a víztől.

A hódállomány szabályozása érdekében Észak- és Nyugat-Európában mára komplett hódkezelési stratégiával élnek. Németországban például tartományonként működnek hódmenedzserek, akik a helyi gazdákkal közösen dolgoznak a probléma megoldásán. Itthon azonban a helyzet még megoldatlan – írja a Népszabadság.