Nagyon nagy izgalommal vártuk a vasárnapi versenyt.

Nekem külön nagy kihívással indult a nap, mert az autóm teljes futómű cserén esett át. A régi kemény gátlókat lágyabbakra kellett cserélni, mert annyi pattogós volt az autó, hogy többet voltam a levegőben, mint a földön.
Az új gátlókat tesztelni már nem volt időnk a verseny előtt, így tehát már csak élesben tudtam ismerkedni az autóval.

Az időmérő harmadik körére sikerült annyira megszoknom az autót, hogy a kategóriánkban én tudtam a leggyorsabb lenni. A három előfutamból kettőt megnyertem és egyen második lettem.

A döntőre hatan álltunk a rajhoz szakadó esőben. Itt most nem csak az első helyért harcoltunk, hanem a túlélésért is!
Annyira felázott és sáros lett a pálya, hogy végig korcsolyáztunk. De én így is nagyon élveztem, végig első helyen autóztam és a nyolc kör alatt kettő autót sikerült leköröznöm.
Boldog voltam, hogy újra sikerült nyernem a hazai közönség előtt.

A döntők után megtartottuk a nézőknek a cross taxit. Talán ez volt a nap csúcspontja, mikor beültek hozzánk a kicsik és nagyok. Minden bátor jelentkezőt kettő körre vittünk. Már ezért megérte ez a nap nekem, amikor a körök végén kiszállt a kedves utas hatalmas mosollyal az arcán, és megköszönte ezt a csodálatos élményt. Így bátran mondhatom, hogy nekem ez a nap tökéletesre sikeredett.