Ha a cél 2028, akkor 2019-ig kell összerakni az anyagot, akkortól várja ugyanis a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a pályázatokat. Mint mondta, emberpróbáló feladat, hiszen nem elég felépíteni a sportkomplexumokat, azok között mozgatni is tudni kell több millió embert földön, vízen, levegőben.

Arra a kérdésre, hogy tavaly és tavalyelőtt összesen 142,6 milliárd forint is elég volt a magyar sportnak a központi költségvetésből, akkor idén mi indokolja a 168,6 milliárdot, Borkai Zsolt azt mondta, a létesítményfejlesztések miatt ugrott ekkorára a végösszeg, az a sporttámogatás, amely a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül valósul meg, csak 10 milliárdos tétel. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sportcélú beruházások közül egy is kidobott pénz lenne: amelyik ló jól húz, azt etetni kell, nem pedig éheztetni. A kormányzat felismerte, hogy ha van egy sikerágazat, amely több évtizedre visszamenőleg folyamatosan a világ élvonalában tartja Magyarországot, annak lehetőséget kell adni, azt tovább kell fejleszteni, ki kell aknázni a benne rejlő potenciált.

Az emberek hajlamosak a magyar sport erejét csak és kizárólag az olimpiai aranyérmek számában mérni, holott a mostani fokozott támogatás a két év múlva esedékes riói játékokon közvetlenül aligha éreztetheti hatását, arra legalább 8-12 évet biztosan kell várni. Jó példa erre Nagy-Britannia: a 2012-es londoni olimpiának kiváló házigazdája volt, s miközben felépültek a rendezéshez szükséges stadionok, csarnokok, egy nemzetközi szinten meghatározó sportnemzet is megszületett. Így szereztek a britek 65 érmet, közte 29 aranyat, s lettek harmadikok az éremtáblázaton az Egyesült Államok és Kína mögött. Kevesen emlékeznek, hogy a brit olimpiai csapat 1996-ban egyetlen evezőarannyal tért haza Atlantából.