A Karitász helyi csoportja minden plébánián jelen van, így a szervezet az egész országban segíteni tud természeti katasztrófa idején, de a mindennapokban is a szegényeknek, rászorulóknak. A Karitász 2010-ben három katasztrófahelyzet megoldásában is segédkezett: a haiti gyorssegély után a borsodi árvíz és a devecseri iszapkatasztrófa újjáépítési munkálataiban vállaltak kiemelkedően fontos szerepet. Écsy Gábor atya, a Karitász elnöke beszélt a Rádió Orient műsorában a rendkívüli helyzetben és a mindennapokban végzett munkájukról, mely a lelki segítségnyújtás felelősségét is magába foglalja.

„A Karitasz a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete: a katolikus püspöki konferencia hozta létre, tartja fenn, működteti és irányítja”, definiál Écsy Gábor atya, a Karitász elnöke. Az országos központ alá tartoznak az egyházmegyei Karitász központok, ezek alá az egyházközségi csoportok. „A szervezet hálója az egész országot lefedi: így tudunk hatékonyak lenni. Mindenhol vannak olyan kis csoportok, akik helyben vállalják a felelősséget és tesznek meg mindent a rászorulókért”, fejtette ki az atya.

A katolikus egyházban a rászorulók megsegítése, a diakónia már az apostolok korától a tradíciók része volt. Később bizonyos szerzetesközösségek fő feladata lett a szegények támogatása, és sok szent is élen járt a szolgálatban. Magyarországon a harmincas évek elején, a világválság idején merült fel a szervezett segítség ötlete: addig kis csoportok, egyesületek végeztek jótékony munkát. 1931-ben jött létre a Szent Erzsébet Karitász központ, amit hamarosan országos szervezetté bővített az akkori elnök, Mihajlovics Zsigmond. 1991-ben újraalakult a szervezet, Frank Miklós atya vezetésével, aki a nemzetközi Karitász munkájában vett részt addig, széleskörű tapasztalatai, megfelelő gyakorlata volt a segélyszervezet munkájában.

Rendkívüli helyzet, vagy katasztrófa esetén a Karitász is kivette részét az országos összefogásból. Fokozatosan emelkedett az önkéntesek száma, és minden plébánián megalakult a Karitász helyi csoportja. „A Karitász célja nem csak a a tárgyi vagy anyagi adományok elosztása”- magyarázta Écsy Gábor. „A Karitász lelkületet, a lelki segítségnyújtás felelősségét is magába foglalja”- tette hozzá. Olyan munkatársakat keresnek, akikben megtalálható az odafordulás gesztusa. „ Számtalan jó ember van, akik csak azt várják, hogy valaki beállítsa őket a sorba, megszervezze számukra a segítségnyújtás módját” mutatott rá a Karitász vezetője.

A 2010-es év természeti katasztrófák sorozatait hozta. A Haiti tragédiát követően a püspöki kar gyűjtést rendelt el, és gyorssegélyt továbbítottak a nemzetközi szervezet segítségével. „Amikor a világ másik részén van természeti katasztrófa, nem kell odautaznunk és bázisokat felépítenünk. A helyi szervezetek közelebb vannak, jobb a felszerelésük: rajtuk keresztül juttatjuk el a magyar hívek adományait, ők pedig hatékonyan és felelősségteljesen használják fel azokat'- magyarázta Écsy Gábor.

2010 tavaszán következett be a borsodi árvíz. Az ár levonulása után a segélyszervezetek és az állam is jelentős részt vállalt a helyreállításban, az újjáépítésben. A Karitász tizennégy faluban volt jelen, és több mint ötszáz otthon lakhatóvá tételében segédkezett. A helyiek is részt vettek a munkában: kapcsolatba kerültek a lakosokkal, így sok helyen indult el a helyi Karitász-tevékenység, és rengeteg jó szándékú embert ismertek meg az egész ország területéről.

Ahogy véget értek a borsodi munkálatok, bekövetkezett a devecseri katasztrófa. Már a második napon felállították a Karitász-központot a helyi plébánián. „Az országos gyűjtésben megmutatkozott a hívek adakozó kedve, jelentős mennyiségű adomány érkezett, de sokan jöttek segíteni is, vállalva a kétkezi segítséget” emlékezett vissza az atya. Negyven melléképületet építettek újjá, nyolcvan ház ingóságait pótolták, és egy óvodát is rendbe tettek a kár-sújtotta területen.

A természeti katasztrófák mellett a Karitász folyamatosan odafigyel a rászorulók megsegítésére. Minden adventben meghirdetik az egymillió csillag a szegényekért programot, ami az utca emberét szólítja adakozásra. Húsvét előtt pedig tartósélelmiszer-gyűjtést szerveztek a templomba járó hívek között. Olyan élelmiszer-adományokat vártak, amiket a hívek saját húsvéti asztalukra tennének.
2012-ben ezerötszáz tonna élelmiszert gyűjtöttek így össze s juttattak el több tízezer rászoruló családnak.”Sokan a saját maguk által készített, befőzött lekvárokat, befőtteket is elhozzák”- emelte ki az atya.

A Karitász önkénteseinek a lelki feltöltődésre épp olyan nagy szüksége van, mint a megfelelő képzésre. Több napos lelkigyakorlatot, lelki napokat tartanak, ahol a munkatársak megbeszélhetik a problémákat, a terheket, erősíthetik egymást. A szakmai felkészültségről pedig akkreditált képzések gondoskodnak, amiket országos szinten hirdetnek meg, de megyénként el lehet végezni őket. „Olyan sokrétű és szerteágazó problémákkal találkozunk nap mint nap, amihez nem csak elhivatottság, hanem bizonyos szintű szakmaiság is szükséges”, zárta a beszélgetést Écsy Gábor atya.