5. Az ötödik helyen a Nap polaritásváltásaáll. A jelenség lényege, hogy a Nap polaritása azonos időközönként, tizenegy évente, a napciklus maximuma környékén átfordul. Ilyenkor a központi csillag belső dinamója, a naptevékenység más folyamataival is összefüggésben, gyakorlatilag újraépíti önmagát.

A polaritás átrendeződése igen nagyszabású folyamat, amely néhány hónap leforgása alatt megy végbe. A mágneses mezők átalakulása időben egybeesik a naptevékenység csúcspontjával, jóllehet a kettő között nincs ok-okozati összefüggés.

A napciklus maximumát nemcsak az egyenlítő környékén feltűnő, sötétszínű napfoltok számának megugrása jelzi, hanem a napkitörések és koronakidobódások megszaporodása is - ezeket azonban nem a ciklikus rendet követő polaritáscsere váltja ki. A kilökődő töltött részecskék mindazonáltal hatással vannak a Föld mágneses terére, gyengíthetik a GPS-rendszereket és az energiahálózatokat, miközben tündöklő sarki fények jelenhetnek meg a pólusokon. A Jupiteren viharok alakulhatnak ki, a Szaturnuszon pedig szintén fényjelenségek játszódhatnak le.

A mostani, 24. napciklusban lezajló átrendeződés egyik érdekessége, hogy a váltás időbeli eltéréssel zajlott le a két féltekén.

4. A negyedik helyen a 2012 DA 14 katalógusjelű aszteroida áll, mely február 15-én 27 ezer kilométernyire közelítette meg bolygónk felszínét. A közelség rekordnak számít, hiszen az 1990-es évek óta végzett megfigyelések során még sohasem fedeztek fel semmilyen égitestet ilyen közel a Földhöz.

3. A dobogó alsó fokát az ISON üstökös foglalhatta el, mely november 28-án, a napkoronán áthaladva töredezett darabokra. Kozmikus vándorútjának legközelebbi pontján 1,2 millió kilométerre járt a Nap felszínétől, vagyis csillagászati mértékkel mérve gyakorlatilag súrolta. A szabad szemmel is megfigyelt égitest világszerte nagy érdeklődést váltott ki.

Az égitestet két amatőr orosz csillagász fedezte fel tavaly. Az üstökösök ama családja, amelyből az ISON is származott, a Nap-Föld távolság sokezerszeresére, félúton a következő csillag irányában fekvő Oort-felhőből való. Az ISON 5,5 millió éve indult kozmikus vándorútjára a Naprendszer pereméről annak középpontja felé.

2. A második helyezett a február 15-én az oroszországi Cseljabinszk felett felrobbant meteor lett. A robbanás a legnagyobb ilyen ismert jelenség volt az 1908-as Tunguzka-esemény óta, így sokak szerint az évszázad meteor-robbanása lehetett.

A meteor 18,6 kilométer/másodperces (közel 70 ezer km/h) sebességgel lépett be a légkörbe. 92 kilométer magasban vált láthatóvá, ekkor alakult ki előtte a lökéshullám, majd 32 kilométer magasságban a fejlődő hő hatására darabjaira robbant. A robbanás pillanatában körülbelül 30-szor volt fényesebb a Napnál.

Ez a robbanás okozta a legsúlyosabb pusztítást, az épületkárokat a több tíz kilométerre lévő Cseljabinszkban is. Legalább ezer, egyes híradások szerint ezerötszáz ember megsérült, általában a légnyomáshullám által betört ablakok üvegcserepeitől. Szerencsére halálos áldozatot nem követelt az eset.

A test eredetileg 19,8 méteres, azaz jókora ház nagyságú lehetett, de felrobbanása miatt körülbelül 100 darabra esett szét, és a legnagyobb leérkező darab már csak egy 7 méteres lyukat ütött a Cserbakul-tó jegén.

A test eredetileg a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövből érkezett, és 9000 tonnát nyomhatott. Ellipszis alakú pályája egészen a Vénusz pályájáig hatolt, így rendszeresen keresztezte a Föld pályáját. Csak idő kérdése volt, mikor találkozik a két égitest.

1. A dobogó legfelső fokát Chris Hadfield kanadai asztronauta foglalhatta el, aki öt hónapot töltött a Nemzetközi Űrállomáson. A nemzetközi űrállomás parancsnoka az internet egyik legfelkapottabb figurája lett, hiszen kiküldetése során sokszor használta fel a közösségi média eszközeit, hogy az űrhajózást népszerűsítse.

Utolsó napján David Bowie-nak tisztelgett egy számmal.